Miért ülök vissza az iskolapadba 55 évesen? – Út a hivatalos fitoterapeuta címig
Sokan azt gondolják, hogy 50 felett az ember már inkább a nyugdíj felé kacsintgat, a horgászbotot fényesíti, és nem új szakmát tanul. Én másképp döntöttem.
Ma hivatalosan is belevágok egy másfél éves, kemény menetbe: jelentkeztem az államilag elismert Természetgyógyász és Fitoterapeuta képzésre.
Hogy miért? Miért nem elég, hogy a doTERRA egyik GOLD szintű vezetője vagyok? Miért hiányzik nekem a latin szavak magolása, a vizsgadrukk és az anatómia szigorlata 55 évesen?
A válasz egyetlen szó: a FELELŐSSÉG.
A lelkesedésen túl
Aki ismer, tudja, hogy évek óta foglalkozom az illóolajok világával. Látom a tapasztalatokat, használom őket a családomban, és segítek másoknak eligazodni ebben a világban. De eljött az a pont, amikor úgy éreztem: ez már nem elég.
Amikor valaki megkérdezi tőlem, mit tegyen az egészségéért, nem „tippeket” akarok adni. Nem azt akarom mondani, hogy „ezt olvastam a neten”. Vagy mert ez, meg ez a tapasztalat. Azt akarom mondani: „Ezt azért javaslom, mert ismerem a szervezeted élettani folyamatait, és tudom, melyik hatóanyag hogyan támogatja azt.”
Nem akarok a levegőbe beszélni. Azt akarom, hogy amikor leírok vagy mondok valamit, a mögött ne csak hit, hanem tudás és hivatalos kompetencia álljon.
Mi vár rám (és rátok) a következő hónapokban?
Ez a blog nem a „bölcsek köve” lesz – legalábbis egyelőre nem. Ez egy napló. Egy kendőzetlen beszámoló arról, hogyan küzdök meg:
a csontvázrendszer latin neveivel (októberben kezdünk!),
a keringési rendszer bonyolult hálózatával (novemberi mumus),
és azzal a kihívással, hogyan egyeztessem össze az üzleti életet az iskolapaddal.
A célom az, hogy a folyamat végén a nevem mellett ott álljon a hivatalos titulus: Fitoterapeuta természetgyógyász.
Miért kövessétek ezt a naplót?
Mert itt nem csak a száraz tananyagot fogom megosztani. Azt fogom megmutatni, hogyan kötöm össze a pontokat: Hogyan igazolja vissza a modern anatómia (amit az iskolában tanulok) azt az ősi tudást, amit az illóolajok (amikkel dolgozom) képviselnek.
Ez az út nem lesz könnyű. Lesznek nehéz napok, és biztosan lesznek pillanatok, amikor felteszem a kérdést: „Kellett ez nekem?”. De hiszem, hogy a hitelességnek ez az ára. És én hajlandó vagyok megfizetni.
Tartsatok velem ezen az úton!



4 Hozzászólások